Hazánkban a fogyatékossággal élők foglalkoztatása nem újkeletű, már 1826-ban program született olyan intézet létesítésére Pesten, hogy „abban valaha mind, a hazának szerencsétlen fiai segedelmet és könnyebbülést találhassanak.” Az intézetekben vakok gondozását, később oktatását, szakképzését végezték. Hasonló törekvések voltak a siketek és nagyothallók vonatkozásában is. Az 1940-es években Budapesten és országszerte a szabók, varrók, bőrdíszművesek, szőnyegszövők kézműves kisiparosok még önállóan végezték tevékenységüket.
A szociális foglalkoztatók létrehozása Magyarországon.
Megalakul a Budapest Főváros VII. ker. Tanács VB Szociális Foglalkoztatója: 300 fő, normál üzemi körülmények között nem foglalkoztatható, megváltozott munkaképességű, időskorú és szociálisan rászorult ember foglalkoztatása, fő profilként varrodai, könyvkötészeti és csomagolási feladatokkal.
Jelentős létszámbővülés, kb. 600 fő munkaviszonyban és bedolgozóként foglalkoztatott munkavállaló.
Súlyos fogyatékosok és halmozottan sérültek foglalkozatása 13 műhelyben a VII. kerületen belül.
A Dózsa György úti központi épület átadása.
ERFO Ipari Vállalat bejegyzése, fő profil a megváltozott munkaképességű személyek rehabilitációs foglalkoztatása.
Védett Szervezeti Szerződés, az ERFO közhasznú társasággá válik, melynek tulajdonosa az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány.
A rehabilitációs foglalkoztatás kibővült az Agora kft-től átvett kb. 900 fős létszámmal, 16 új telephely felvételével – a pécsi régióban papír és műanyag termékek gyártásának megkezdése.
Nonprofit szervezetté alakulás.
Közhasznú szervezet 28 telephellyel, melynek többsége délnyugat Magyarországon helyezkedik el.
A KÉZMŰ-vel és a FŐKEFÉ-vel integrált irányítás.